Szabadúszólét a valóságban

Be kell vallanom valamit. Szabadúszó designer vagyok, de nem a homokos tengerparton dolgozom bekoktélozva. Kinőttem már abból a korból, hogy hátizsákkal járjam a világot és mire újra belenövök… szóval fogalmam sincs mi lesz akkor. 

Amellett, hogy egy hét után elunnám az agyam a vízparton (hegyvidéki gyerek vagyok), sajnos vagy sem, praktikusabb szempontok alapján kell megélnem a szabadságom. Családom van, ami egy mindenek felett.

Mit jelent ez a szabadság a mindennapokban?

Nem kell rohannom dolgozni. Szívesen írnám, hogy nem kell korán kelnem, de a gyerekek okán nekem is fel kell kelnem, akár járnak iskolába, akár online oktatás van. Általában akkor kezdek el dolgozni, ha már mindenki reggelizett és órán ül. A kicsi a kakukktojás, ő gyakran beleül az ölembe az első 20 percben, utána elvonul játszani.

Itthon lehetek a gyerekekkel bármeddig. Nincsenek elfogyó szabadnapok, nem kell félnem attól, hogy kirúgnak, vagy kevesebb fizetést kapok. Gyerekek mellett szellemi munkát végezni azért nem sétagalopp, de egyáltalán nem kivitelezhetetlen. Nyilván, ahogy nőnek egyre jobb a helyzet, de mind mellett dolgoztam gyakorlatilag a születésük pillanatától.
Mi a férjemmel a munkát szervezzük a család köré és nem a családot a munka köré!

Mindegy, hogy hol vagyok. Dolgoztam már a Mátrában, a Balaton-parton vagy az Alpokban, amíg a család szórakozott, aztán befejeztem és velük tartottam. Nyilván most ezek nem opciók és jóval korlátozottabban tudjuk akármikor szedni a sátorfánkat és elindulni bárhová, de amúgy bármikor (az iskola szokta még korlátozni a lehetőségeinket).
Ily módon az is mindegy, hogy hol lakom. Engem nem érdekel, hogy Nógrád megyében mi az árszabás, mert a web előtt ülök, az ügyfeleim szerte az országban és a világban élnek.

Nekem a homeoffice nem egy kényszermegoldás.
Hanem az alapállapot tizensok éve. De a szabadúszó homeoffice az önként választott itthoni munka, amit nem ellenőrizget a főnök, nem kell a gép előtt ülni egész nap. A home office egy életstílus. Online a munkám, ami nem kevesebb lett az utóbbi hónapokban, hanem jóval több, hiszen mindenki a webre menekül. Kellenek a honlapok, kell a tudás.

Elmehetek vásárolni, akkor mikor nincs tömegnyomor.
Pandémiás időben ez a napi luxus kategóriát súrolja. Általában, ha nem dolgozom délelőtt, akkor intézem az ilyesmit, ügyeket. Alapvetően is igyekszem kerülni a tömörülést, most még inkább. 

Van naponta egy-egy órám magamra.
Ahogy a “jó ismerőseim” mondanák: van időm futkározni. Vagy bringázni, kirándulni, lemenni a Dunára, festeni, vagy semmit tenni. Lehet, hogy nem a Maldív-szigetek, de minden nap egy kis szabadság, jól porciózva.

Ez a freelance. A többi rizsa.

Leave a Comment